Az „Áthidaló megoldás”

 

Kollégák, Barátaim!

 

’67 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de 84’-től  napra-nap botorkálok Közöttetek, de ennyi dühös, mérges, rosszkedvű, indulatos, vagy fád és fáradt rádióst én még sohasem hallottam/láttam, mint 2006. augusztusa óta.  Merthogy mi még  mindig szóba állunk egymással, s a beszélgetések folyvást dühbe vagy keserű mosolyokba torkollnak.
 

 Úgy tetszik: itten minden rosszul működik; és egyre-egyre rosszabbul – lassan majd sehogyan sem.
 

 Meglehet: indokolt a 30%-os létszámcsökkentés. Biztos. Nem tudom. Azt viszont biztosan tudom, hogy nem a mostani felső- és középvezetés dolga volna eldönteni, hogy közülünk ki megy, ki marad. (Pl: a Petőfi legújabb főszerkesztője ezidáig bemutatkozni is elfelejtett.)
 

Mint ahogyan vészesen elhibázott az a stratégia, amelyik mentén elképzelni vélődik a Magyar Rádió jövője: egy (majdhogynem) csak beszélő Kossuth; egy 80-20%-os zene – próza arányú Petőfi, s egy sajátosan mixelt Bartók. (Ha ugyan nem Budapest 1;2;3;…)
 

Ha olvastátok a jelöltből megválasztott vezető pályázatát, hát nem ezzel nyert.
 

Viszont hozott a nyakunkra (a mienknél mutatósan nagyobb javadalmazásokért) olyan embereket, akik teljességgel alkalmatlanok egy közszolgálati rádió különböző részlegei irányítására. Egy csuda kolléganőnk szép szavával: ”Eljött a dilettánsok uralma.”  Lassan már pezsgős ünnep, hogyha a hírszerkesztőségből kikerül egy tisztességes összetett mondat; a Petőfi a nagyonsokadik kereskedelmi rádió lesz; a Bartók maga a végig gondolatlan eklektika. Folyosószerte mesélik, hogy megszűnik a Szabó család, a Ki nyer ma, az Édes anyanyelvünk, a Szívküldi, a Nótaszó.
 

Így lesz? Nem lesz így? Valójában nem tudhatjuk. Effélékről semmi hivatalos információ. Kaptunk ugyan SzMSz-t, de hogy – aki marad – ki mit dolgozik majd a nevetséges fizetéséért, arról fogalmunk sincsen.


És ez tán pontosan akkora baj: a mostani vezetés olyan módszerekkel irányít, amelyek teljesen idegenek a Magyar Rádió 80 éves hagyományaitól.


A Magyar Rádió műhelyek összessége, és nem vadkapitalista közép-üzem, de végképpen nem bank, biztosító, biligyár.
 

És hogy ez így is maradjon, azt kérem, írjátok meg, hogy mi bánt Benneteket, hogy mi nem működik, mi irracionális, diszfunkcionális, embertelen 2007 tavaszán a Magyar Rádióban.


Tudom, nem lesz könnyű – de lehetőleg konkrétan, indulatok és személyeskedés nélkül, hiszen a Magyar Rádió – azaz MI – pontos és elegáns. 40/30/20/10 éve dolgozunk itt. A Magyar Rádió csak és csakis úgy lehet a hallgatók rádiója, hogyha a Maga hagyományaira építve újul meg.


Azt szeretném, hogy nagyon sokatok véleményére alapozva megkérhetnénk a közjogi méltóságokat, a Magyar Országgyűlés Kulturális Bizottságát, a M.R.(z)R.T. Kuratóriuma Elnökségét, s a M.R. (z)R.T. frissen kisorsolt Kuratóriumát, hogy állítassa le a vezetőség által tervezett változtatásokat, és rendeljen el átfogó vizsgálatot a Magyar Rádió (z) R.T.-ben készülő átalakítások ügyében.

 

Édes Kollégák!

            Nagyjából a szakmai életünk a tét.

            Akit kirúgnak – egzisztenciális válságba kerül.

            Aki marad – morális, meg mentális válságba; olyan légkörben marad, amelyikbe elébb-utóbb, így, vagy úgy csak belepusztulni lehet.


Marad hát a harmadik megoldás, a címben ígért vicc:

-          Koma, aggyad máá kőcsön a lúkapádat!

-          Jaj, Koma: 1. Kőcsön adom, oszt eetöröd.

                      2. Nem adom, oszt megharagszóó
                     
3. Hanem tudok egy áthidaló megoldást: menj a...