Társaság a Közszolgálati Rádióért

VÉGVESZÉLYBEN A MAGYAR RÁDIÓ ZENEI EGYÜTTESEI

 

Beszámoló a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának

 

Such György május eleji, az Élet és Irodalomnak adott interjújában arról beszélt, hogy a zenei együttesekről a médiatörvény "sem" tesz említést. Ezzel a nyilatkozattal nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Rádió zenei együtteseinek sorsa rendkívül komoly aggodalomra ad okot, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy tragikusra fordult.

 

Morális és művészi válságba sodorták az együtteseket


A rádió vezetőinek bizonytalanságot keltő nyilatkozatai, az együttesek kiszakítása a megszokott struktúrából és áthelyezése egy nem zenei végzettségű vezető irányítása alá, a megszokott közvetlen szakvezetői gárda nyugdíjazása, az együttesek melletti operatív munkakörök megszüntetése, illetve nem betöltése, az együttesek jövőjére vonatkozó információk eltitkolása, a határidős szerződéseknek csupán néhány hónapos meghosszabbítása vagy az együttesek működőképességére való tekintet nélküli megszüntetése,  a felelős művészeti vezető hiánya, az együtteseket légüres térbe helyezte és létbizonytalanságuk okán súlyos válságba juttatta.

 

A több, mint háromnegyed évszázados múltra visszatekintő, Dohnányi Ernő által alapított zenekarból, a példátlanul elismerő nemzetközi visszhangot kiváltó rendkívül sikeres Wagner-produkció után e bizonytalanság miatt menekülnek a kiemelkedő tudású zenekari muzsikusok. Az a különleges és máshol nem meglévő képesség, amely ezeket az együtteseket a sok évtizedes építő munka után egyedül teszi ma Magyarországon képessé a nemzeti hangtár gyarapítására, a kortárs zenei alkotások megfelelő szintű előadására és rögzítésére, az élő zene mikrofonképes közvetítésére, úgy tűnik, nem jelent megőrzendő értéket azok számára, akik a Magyar Rádió közszolgálati feladatainak ellátásáért és a zenei műhelyek eddig létrehozott értékeinek megőrzéséért felelősek. A nemzetközileg megismertetett és elismert márkaként használt nevük helyett, most "emeregyüttesek" lettek a "tokkal, vonóval" és a "nagyon zene" értelmetlen és magyartalan szlogenjei közé ágyazva.


A magyar zene értékes - főleg kortárs - műveinek rögzítését a nemzeti hangtár részére feleslegesnek, a zenei együttesek működtetését "rádiószerűtlennek", a koncertek, stúdióhangversenyek tartását pedig pénzpocsékolásnak tartják. Áttérve a "konzerv-zenék" sugárzására, gazdasági okokra hivatkozva félreérthetetlenül törekszik a jelenlegi menedzsment a világhírű zenei együttesei ellehetetlenítésére.

 

A művészek létbizonytalanságát minden lehető eszközzel növelik. Nincs éves hangversenyterv, próbaterv; a tagok saját művészi fejlődése érdekében elengedhetetlen szóló-, és kamarazenei fellépésüket nem tudják tervezni; gazdasági okokra hivatkozva minimális szintre szorították az együttesek foglalkoztatottságát, miközben felhánytorgatják, hogy nem dolgoznak eleget a tagok. J o g s z e r ű t l e n ü l,   u g y a n a k k o r    u l t i m á t u m s z e r ű e n    k é n y s z e r í t i k   a   m ű -  v é s z e k et   j o g a i k r ó l   v a l ó   l e m o n d á s r a.

 

Egyik esetben egy felvétel előtti utolsó percben akarták aláíratni azt a nyilatkozatot, amely szerint minden művész lemond a szerzői műre vonatkozó elidegeníthetetlen vagyoni jogáról, közreműködői honoráriumáról egyszer és mindenkorra. Majd amikor a szakszervezetek vétót nyújtottak be a törvénytelen intézkedések ellen, továbbá az elnököt felszólították a jogellenes intézkedés visszavonására, akkor (retorzió-gyanús intézkedés gyanánt) egy órán belül közölték azon hat zenekari és tíz énekkari művész nevét, akiknek a munkaviszonyát meg kívánják szüntetni, majd három nap múlva visszavonták a jogszerűtlen intézkedést.

 

A másik esetben figyelmen kívül hagyva a legalapvetőbb szimfonikus zenekari tradíciókat, egyik napról a másikra megszüntettek olyan zenekari beosztásokat, mint a koncertmester, a szólamvezető és az első fúvós.

 

Mindezek nyomán az együttesek nem csupán számbeli létszámunk drasztikus csökkentése következtében, de a pszichológiai nyomásgyakorlás és az egzisztenciális bizonytalanság okán morális mélypontra jutottak, ami tragikus mértékben kihathat a stressz-helyzetben nyújtott művészi teljesítményükre.

 

Leépítési adatok:

 

A "jogtiszta" létszámleépítés a támadhatatlan "csoportos" elbocsátásokkal, a lejárt határozott idejű szerződések nem megújításával, létszám-stoppal, és az eltávozók (nyugdíj, haláleset, máshová szerződés) helyének, státuszának elvételével folyik.

 

A mai napig a zenekar létszáma 10, az énekkarban pedig 23 fővel csökkent, miközben további nyugdíjba és más, külföldi együttesekbe távozó tagok helyei szűnhetnek meg heteken belül. Az egyik zenekari szólam létszáma pl. egynegyed részével csökkent, így már képtelen kiállítani egy romantikus műsorra a megfelelő létszámot.

 

Az előző évad végétől nincs zenekari titkára és ügyvezetője a zenekarnak, a közönségszervezőt szeptembertől nyugdíjazták, az énekkar ügyvezetőjét most bocsátották el. Elbocsátottak az énekkar öt énektanárából négyet is, amivel megszűntették az énekkar tagjai számára a szakmai szinten tartás lehetőségét. Az együttesek operatív munkatársa, aki a szolgálati beosztásokat, a terembérléseket és az egyéb személyi ügyeket intézte, a bizonytalan helyzetre és a munkakörülményeinek ellehetetlenedésére való tekintettel a múlt héten benyújtotta felmondását.

 

Az együttesek élére olyan személyt szándékoznak kinevezni, akit a munkáltatói és a munkavállalói bizottság sem szakmai, sem emberi vonatkozásban nem tartott megfelelőnek, mindazonáltal egy konkurens együttes, a Magyar Állami Operaház zenekarának bőgőse, aki az operaházi állását is fenn kívánja tartani. Egyetlen "erénye" - személyes tájékoztatása alapján -, hogy garanciát vállalt az együttesek mintegy 30%-os leépítésére "szakmai" alapon.

 

Működési akadályok:

 

Az együttesek a mostani évadot társulati ülés, programfüzet és az engedélyezett koncertek jegyeinek kinyomtatása nélkül kezdték el. Az együtteseket nem lehet megtalálni a Magyar Rádió új honlapján, a napi működésüket sem tudják koordinálni titkár és ügyvezető nélkül. Az első karmesternek nincs szerződése, felelős főzeneigazgató nincs. Az énekkari próbatermet életveszélyessé nyilvánították, bezárták, így a kórus számára nem áll rendelkezésre megfelelő próbaterem.

 

A partitúra létszámelőírásaitól függetlenül elvárják, hogy mindenki azonos módon, a Munka Törvénykönyve szerint előírt mennyiséget dolgozza le, és ha ettől elmarad, akkor a művész vagy a szólama retorziókra számíthat, különösen, ha határidős szerződéssel bír.

 

A fentiekből következtethető, feltételezett stratégia:

 

A Rádió belső struktúrájának átszervezésével a zenei együttesek kikerültek a Bartók adó alól, és egyben nem számítanak többé "műsor-előállítóknak". Az Rt elnöki menedzsmentje, illetve az együtteseket magába foglaló egység vezetése csak gazdaságossági mutatókat vesz figyelembe, nem biztosít kellő mennyiségű és minőségű munkát együtteseinek, nem szerkeszt és hoz nyilvánosságra éves programot, nem készíttet felvételeket; az így keletkező foglalkoztatás-csökkenést pedig arra kívánja felhasználni, hogy bizonyítsa művészei, illetve művészeti együttesei feleslegességét. A rendelkezésünkre álló adatok szerint, míg a 2005-2006-os évadban 21, addig a 2007-2008-as évadban csupán 6  saját szervezésű fellépése van a zenekarnak. A kórus számára nincs jóváhagyva "a capella" koncertsorozat.  A gyermekkórus számára az eddigi két kihelyezett hangverseny helyett ebben az évadban nem biztosít külső helyszínt az MR. A hangversenyek számának csökkentésével, megfelelő PR tevékenység és közönségszervezés nélkül bizonyíthatóvá válik számukra, hogy érdeklődés sincs az együttesek után. Mindezekkel veszélyeztetik az együttesek megmaradását a zenei piacon, továbbá működésképtelenné tételükkel  előkészítik azok feloszlatását, megszűntetését.

 

Gazdálkodási tények:

 

A Magyar Rádió jelenlegi menedzsmentje úgy gondolja, hogy az együtteseknek a költségvetési törvényben szereplő "címzett támogatásból" kell megélniük és egyben koncertezniük. Működtetési költségeiket sajátos módon határozzák meg: rájuk vetítik a Magyar Rádió összes költségét, beleértve az elnök és a menedzsmentnek az üzleti szférát is megszégyenítő fizetésétől a szolgálati gépkocsiparkon keresztül a biztonsági őrökig és a teljes épület-komlpexum fűtéséig bezáróan minden költséget. Az együttesek tényleges működési költségéből a Magyar Rádió pedig nem kíván részt vállalni, miközben a költségvetéstől a sugárzási díjon felül kapott 7,1 milliárd forint működési támogatás értelemszerűen az egész rádió, így arányosan a művészeti együttesek működését is kell, hogy fedezze. A 700 mFt címzett támogatás a zenei együttesek nem teljes, hanem a rádiós fenntartásukat kiegészítő, önálló költségvetési kerete. Ami természetesen nem elegendő a minimálisan szükséges és méltó évadtervek elkészítéséhez - tehát továbbra is a Rádió vezetésének súlyos, nem megkerülhető felelőssége a zenei együttesek bérköltségén felüli működtetési költségének fedezése a költségvetéstől kapott saját működési keretének terhére.

 

Műsorszolgáltatási Szabályzat
 

A Magyar Rádió érvényben lévő Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzatában többek között az alábbiakat olvashatjuk:
 

"Az MR a zenei, művészeti együttesei révén támogatja a kortárs magyar művészet fejlődését, új művek létrehozását és népszerűsítését."


Továbbá: "Az MR Rt. önálló zenei, művészeti együtteseinek fenntartásával, rendezvényszervezői és kiadói tevékenységével, új művek létrejöttének támogatásával részt vesz a művészeti életben, a kortárs művek és alkotók népszerűsítésében."

 

Az idézett részletek egyértelműen tükrözik, hogy a Magyar Rádiónak alapfeladata a zenei együttesek fenntartása.

 

Továbbá, amikor a Rádió részvénytársasággá alakult, akkor rögzítették, hogy minden olyan tevékenységet folytatni fog az Rt., amelyet eddig a jogelődje ellátott - így az együttesek működtetését is. Ehhez megkapta a korábbi teljes költségvetését is.

 

Mindezek tükrében határozott véleményünk, hogy a Magyar Rádió jelenlegi menedzsmentje az együttesek működését adminisztratív úton akadályoztatva, létszámukat egy kritikus szint alá csökkentve, teljesítményüket visszafogva, alacsony foglalkoztatottságra hivatkozva kívánja bebizonyítani, hogy sem szükség, sem igény nincs megtartásukra.

 

Véleményünk szerint az együttesek működése nem tűr el további létszámleépítéseket. Szakmai szempontok alapján vissza kell állítani a repertoárjuknak megfelelő együttesi létszámot. Az együttesek gazdasági és szervezeti környezetét, irányítási és költségvetési pozícióját meg kell vizsgálni és szükség szerint módosítani. Ezzel együtt vissza kell állítani az együttesek egyetértésével létrehozott, a Magyar Rádió struktúrájában önállóan megjelenő szak-menedzsmentet az alájuk tartozó zenei együttesekkel és a megfelelő számú operatív munkaerővel.

 

Budapest, 2007. szeptember 23.

 

 

 

 

 

......................................................                                                         ..........................................

                  Popa Péter                                                                                         Tóth Csaba

35 éve a Magyar Rádió alkalmazottja, 30 éve szólamvezető                         11 éve a Magyar Rádió alkalmazottja,

a zenekar művészeti tanácsának elnöke,                                              a Magyar Rádió Énekkara tenorszólamának tagja,

a szakszervezeti alapszervezet tagja,                                                              a VOX ARTE szakszervezet elnöke

a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke

 

Társaság a Közszolgálati Rádióért