Társaság a Közszolgálati Rádióért

 

Such György újrahangolva
 

 

Such György fél. 2007. augusztus 24-én úgy döntött, hogy mégsem a hónap utolsó napján lesz a Ki nyer ma? búcsúzója és búcsúztatója.

 

Such György fél. Fél a hallgatóktól. Érdekes félelem ez, hiszen a Magyar Rádió elnökének örülnie kellene, milyen fokozott érdeklődés kíséri minden intézkedését. Örülnie kellene, hogy lám, nem is ment ki a divatból a műsorszóró rádiózás, hiába huhogták sokan, hogy temetni kéne a közszolgálati rádiót is.

 

Such György fél. Fél attól, hogy mivel az interneten gyorsan terjedt a hír a Ki nyer ma?  utolsó jelentkezéséről, szembe kell néznie azokkal, akik szerették ezt a műsort, szerették a Magyar Rádiót.

 

Such György fél. Fél, mert ő nem tudja, mit is jelent szeretni egy munkahelyet, egy közösséget, egy szellemiséget, egymást.

 

Such György fél. Fél, mert nem tud szeretni, s mert rájött arra, hogy a vele egyre inkább szemben álló, kifosztott, megnyomorított társadalmi rétegek egy ősi érzéssel szembesítik: a szeretettel. S a szeretettel szemben még ő is fegyvertelen, hiába ígérte, hogy eltökélt lesz.

 

Such György fél. Fél, mert erre nem számított. A mai napig titkosan kezelt elnöki pályázatában a szeretetről, a hűségről, a törődésről, a ragaszkodásról - úgynevezett emberi értékekről - nincs talán egyetlen szó sem, s nem gondolta volna, hogy akadnak, akik hamar rájönnek Such érzelmi fogyatékosságára - emiatt egyre kevésbé félnek.

 

Such György fél. A HVG legutóbbi számában is bevallja, hogy ő (és tegyük hozzá, a Magyar Rádió vezetősége) azért bánik embertelenül  a Magyar Rádió munkatársaival, mert a bíróságtól fél. Attól fél, hogy ha úgy viselkedne, mintha ember volna, akkor azért a bíróság megbüntetné őt. Tisztességtelennek tartom Suchnak a honi joggyakorlattal kapcsolatos vélelmezését, s ha bíró lennék, a demokratikus magyar államiság nevében tiltakoznék az olyasféle állítások ellen, amelyek szerint a magyar bíróság a jóhiszeműséget, a tapintatot, az emberi méltóság tiszteletét, az együttműködést karóba húzatással büntetné.

 

Such György fél. Ez a félelem egyre nevetségesebb. Hiszen lassanként már olyasmiket mond, hogy a kommunista rendszer egyik bűne az volt, hogy Magyarország a két rádióprogramját Kossuthról  és Petőfiről nevezte el. Innen már csak egy lépés, és félő, Such eljut odáig, hogy azért veszítettük el az 1848-49-es szabadságharcot, mert Kossuth és Petőfi is kommunista volt, ráadásul e két egyén jegyzeteket is írt, s mint Suchtól, a korszakos rádióesztétától tudjuk, a jegyzet nem rádiós műfaj. A szigorú történelmi hűség kedvéért azért  idekívánkozik, hogy a Kossuth-címert használó '56-os harcosok a Szabad Kossuth Rádióba beszéltek, és még a korábban titkos szovjet levéltárakból sem került elő egyetlen olyan dokumentum se, amely szerint azért verték volna le őket, mert nem pozícionáltak akkorát, mint mr Such.

 

Such György fél. S mert nem nagyon ismeri gyönyörűséges anyanyelvünk árnyalatait, nem tudja, hogy a "fél" szótő kétfelé ágazhat. Az egyik irány a félénk. Ezt most nyugodtan felejtsük el, Such nem egy mimóza. A másik út a félelmetes. S valóban félelmetes, mit művel ez a férfi, ha a félreértelmezett jófejség csetszobába kergeti.

 

2007. augusztus 24-én, pénteken 16 órától volt Such György az Origó csetszobájának vendége. A házigazda az ezt követő hétfőn erőteljesen cenzúrázva, újrahangolva adta közre a kérdések és válaszok egy részét. Először azt hittem, a cenzúrázás oka vélhetően az, hogy a nemkívánatos elemek egy részének szinte folyamatos kitiltása ellenére becsúszott néhány kínos észrevétel, kérdés és válasz. Augusztus 28-án, kedden azonban sikerült beszélnem a moderátorral, aki kérésemre két, általa kevésbé fontosnak vélt részt visszatett. Nagyon köszönöm, remélem, nem lesz belőle baja..

 

Kitiltva a csetről

Különböző ürügyekkel csaknem végig ki voltam tiltva a csetről. (A floodolás túl gyors írást jelent.)

Mindenesetre, már a kezdet szerencsétlen volt, mert Such 7-8 percet késett. Szerinte technikai malőr történt.

Ezt követően egy ideig a Petőfi műsorszerkezetének megváltoztatásáról és a hallgatottságról volt szó.  Egy hozzászóló szerint sokan hiányolják a régi műsorokat, Such szerint még többen örülnek az új MR2 Petőfinek. Ez utóbbi állításnak mindenesetre ellentmond, hogy még Such szerint is "Az átalakítások hatását a hallgatottságra nagyjából egy év múlva érdemes elemezni a jelenlegi mérési metodológia sajátosságai miatt." Hogy milyen metodologiai sajátosságokra gondolt Such, arra már nem kaptunk választ. Mint ahogy arra sem reagált, hogy a szerverstatisztikák szerint is csökkent a hallgatottság.

Aztán az elbocsátásokról volt szó, majd egy csetelő azt kérdezte, hogy mit tegyen, ha ő szívesen csatlakozna az MR2-höz. Such erre a kérdésre a jogilag legkorrektebb választ adta, s ez tőle valóban meglepő volt: "A Magyar Rádióban létszámstop van. A csoportos létszámleépítésekre vonatkozó törvények miatt megszüntetett munkakör nem is tölthető be. ezért most egy ideig nincs felvétel nálunk."

Mint említettem, sokszor meglepődtünk már Such György válaszain. Gondoltam, lepődjön meg egy kicsit az olvasó is: VICCELTEM. Such NEM ezt válaszolta. Hanem azt, hogy az illető "hívja fel Csillag Jánost MR2-Petőfi főszerkeszőt az MR központi számán keresztül. Sok sikert!" Hoppá! Tehát miközben több száz embert bocsátottak el a Magyar Rádióból, Such szemrebbenés nélkül állásajánlatra utaló magatartást tanúsít.

A következő kérdés arra irányult, hogy miért fél hatkor kezdődik az Esti Krónika? Érdemes néhány mondatot kiemelni Such válaszából: "Kb. fél 5 tájban előzi meg az összes tévéző az összes rádiózót. Onnantól kezdve exponenciálisan nő a tévézők száma, és folyamatosan, tempósan vonulnak ki a rádiózásból a hallgatók. Félóránként 100 ezres körüli ez a nagyságrend."

Nos, talán nem mindenki emlékszik arra, hogy mi is az az exponenciális függvény, ezért most matekozzunk kicsit! ígérem, szórakoztató lesz.

A függvények tulajdonságait képlettel is leírhatjuk. Nagyon ismert pl. az y=x vagy az y=x2 függvény. Az exponenciális függvény azért különleges, mert a változó (x) a hatványkitevőben van: y=ax . Az "a" tetszőleges szám lehet. Hogy milyen sokféle tud lenni az exponenciális függvény attól függően, hogy "a" mekkora, azt az alábbi mozgóképen mutatom be:

Exponenciális függvények

Látható, hogy minél nagyobbak a mennyiségek, annál gyorsabban növekszenek. A növekedés mértéke arányos a mennyiség nagyságával.

Az exponenciális függvények között van egy kitüntetett fajta, amikor az "a" értéke az ún. Euler-féle szám (jele e); ilyenkor így írjuk a függyvényt: y=ex . Az "e" értéke kb. 2,72.

Amikor exponenciális növekedésről beszélünk, az y=ex szerinti növekedésre gondolunk. Ez egy elég gyors növekedés, de azért nem elképzelhetetlenül nagy. Such viszont azt állítja, hogy  - idézem ismét - "félóránként százezres körüli ez a nagyságrend". E mondat sajnos értelmezhetetlen. Egy nagyságrend, mint tudjuk, tízszereset, két nagyságrend 100-szorosat,  hét nagyságrend 10 000 000-szorosat jelent, tehát már 7 nagyságrend is kb. az ország lakossága. Százezres nagyságrend 10100 000-szereset jelent, s ez olyan nagy szám, hogy sok oldalon se férnének el az egyes utáni nullák, hiszen 100 000 db nullát kéne leírni - bátran állítható hát, hogy Such nincs tisztában a nagyságrend szó jelentésével. Ha viszont szavait úgy értelmezzük, hogy félóránként 100 000-rel nő a tévénézők száma, akkor ez nem exponenciális, hanem csupán lineáris növekedés. Egy pénzügy szakos végzettségű közgazdásztól bizony többet vártunk volna. (Vajon hogyan ment át a matek-szigorlaton, hiszen a nagyságrend fogalmát az általános iskolában, az exponenciális függvényt pedig gimiben a harmadik osztályban tanították?)

 És még nem vagyunk túl a nehezén! Az ugyanis most jön!

Valaki azt kérte Such Györgytől, hogy definiálja a közszolgálatiság fogalmát. Virtuálisan térden állva, könyörgök Neked, kíváncsi internetező, hogy csak egyszer olvasd el, mit válaszolt erre Such György. Mert vagy egyszeri olvasásra megérted, vagy soha.

"Ez egy nehéz kérdés, pláne akkor, ha olyan definíciót akarunk alkotni, amelyik operacionalizálható. Mi, röviden összefoglalva, három fő irányt látunk fontosnak: 1. Olyan ismeretek és információk biztosítása, amely alkalmassá teszi a hallgatóinkat az állampolgári jogaik gyakorlására, a hatalom ellenőrzésére. 2. Olyan műsorok, tartalmak szolgáltatása, amely a közös kulturális teret biztosít a magyar nyelvű közösség számára. 3. Végezetül olyan, a hátrányos helyzetű polgárok mediális reprezentációját szolgáló műsorok sugárzása, amely az adott csoporthoz tartozók életvilágát számukra is elfogadható módon mutatja be."

Hát látod, milyen vagy, Nyuszómuszó? Ezért csúsztam rimánkodva a lábaid elé? Így bízzak meg benned? Fogadjunk, hogy ötödjére próbálod opreaci... izé, felfogni, hogy mi is az a mediális reprezentáció. Ne tedd, utoljára kérlek, ne tégy ilyet, mert még az életvilágról is az élettér jut eszedbe... Pláne. Aztán meg én leszek a hibás. Pedig azt szóvá se tettem, miként váltakozik egyetlen mondaton belül az egyes szám és a többes szám, illetve, hogy miért nem jött össze a birtokos szerkezet. Legalább az újrahangolás során lehetett volna javítani... Értékeld inkább, hogy Such éppen olyan penge nyelvtanból, mint számtanból.

Ám váltsunk témát! - gondolhatta a csetszobát moderáló origós szakember. Így jelenhetett meg az alábbi kérdés:

"Miért nem mehetek be - csak az Ön engedélyével - a Rádióba, ahol 37 évet dolgoztam, és 2008.01.18.-án jár le a felmondási időm?"

Such válasza: "Ne haragudjon, de ez a fórum nem biztos, hogy a legalkalmasabb egyéni munkavállalói sérelmek megvitatására. Egyéni problémákat csak egyedileg lehet megvitatni."

Egy másik csetelő azonnal reagált erre: "Ez nem egyéni kérdés! Volt, aki pl. éhségsztrájkolt emiatt!"

Az újrahangoló ember utólag kihagyta ezt a két mondatot, Such reagálását is csak félig hagyta meg. Túl nagy feneket nem érdemes keríteni az ügynek. Such ugyanis ahelyett, hogy válaszolt volna, azt kérte a csetelőktől, hogy bújjanak elő a függöny mögül, és mutatkozzanak be. Ő igyekezett jó példát mutatni: "Én Such György vagyok, kihez van szerencsém?"

Na, ennél már tényleg nincs hová lefelé.

Azzal kezdtem, hogy Such fél. Van oka rá. Hiszen csupán pár nap telt el a "szavak erejét" hirdető, sok-sokmilliós kampány kezdete óta, s lám, az ő szavai oly erőtlenek, hogy okkal félhet a gyors szó-végelgyengüléstől.

 

Cs. Kádár Péter

Társaság a Közszolgálati Rádióért