Társaság a Közszolgálati Rádióért
 

Vendégségben az Állami Számvevőszéken

 

"Arról nem is szólva, hogy az imént vizsgálódott az ÁSZ és az APEH - ők mindent rendben találtak."
(Gellért Kis Gábor levele a Társaságnak - 2007. október 15.)

 

Az Állami Számvevőszékkel, vagyis az ÁSZ-szal való kapcsolatom 2003-ban kezdődött, amikor az ÁSZ munkatársai a Magyar Rádióban vizsgálódtak. Munkaköri kötelességként végigvezettem őket a Rádióban, és közben persze néhány jelenségről elmondtam a véleményem. Ez annyira megtetszett a kutatóknak, hogy a későbbiek során külön is találkoztunk egymással, s e találkozón részletesebben is válaszoltam a kérdéseikre. Akik tehát azt képzelik, hogy az ÁSZ munkatársai besavanyodott pénzügyér-csőszök, nagyon tévednek. Igazán kedves, érdeklődő, nyitott, ügyszerető és a Magyar Rádiót, annak értékeit és történelmét becsülő partnereim voltak. Ráadásul a sikerélmény sem került el, mert a 2003-as jelentésben felismertem néhány megállapításomat.

Tavaly ősszel már nem én vezettem körbe a csapatot, így csupán a kuratóriumi elnök leveléből értesültem arról, hogy újabb vizsgálat zajlott le. Mivel akkor még úgy volt, hogy lesz egy találkozónk Gellért Kis Gáborral, felhívtam az ÁSZ sajtótitkárát, Körmendi Gábort, hogy segítsen nekem, mert az ÁSZ honlapján nem találom a jelentést, s olyan csoda még nem volt, hogy a Rádióban - de másutt se - minden rendben lett volna. Körmendi Gábor arról tájékoztatott, hogy még nincs elfogadott jelentés, és még többször is visszahívott, hogy elnézést kér, de meg kell várni a honlapon történő megjelenést.

Aztán Gellért Kissel mégsem jött össze a találkánk, mert a kuratórium elnöke elzárkózott a nyilvánosságtól. Viszont megjelent az Állami Számvevőszék jelentése a nemzeti hírügynökségről szóló törvényben, valamint a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben meghatározott közszolgálati feladatellátás rendszerének ellenőrzéséről. Ez a jelentés mintha éppen azokat a kérdéseket feszegetné, amelyekre mi is vártuk volna a választ a Magyar Rádió vezetőitől, illetve ami miatt létrehoztuk a Társaságot.

Idáig jutottam hát, amikor az ÁSZ székházának negyedik emeletén kinyílt a felvonó ajtaja, és egy hatalmas, 19. századi festmény tárult a szemem elé. Mint később megtudtam, a múzeumoknak nincs elegendő helyük, hogy a teljes gyűjteményüket kiállíthassák, ezért az ÁSZ szerződést kötött, hogy ameddig nincs más megoldás, az ÁSZ folyosóját és szobáinak falait ékesítse ezen műtárgyak egy része. Erről viszont az jutott eszembe, hogy amikor 1989-ben a nyugat-berlini Sender Freies Berlin közszolgálati rádióállomáson az 1944 végén készült, Furtwängler-vezényelte sztereó felvételek titkairól faggattam a felvételeket készítő, 80 éves hangmérnököt, az FSB stúdióihoz vezető folyosókon is festmények függtek, nem logók.

Amint beléptem házigazdám szobájába, azt kértem tőle, hogy még a formális bemutatkozás előtt vegyen részt egy játékban. Az volt a feladat, hogy a Magyar Rádió honlapján az ún. Üvegzseb törvénynek megfelelő, ötmillió forintnál nagyobb összegű  szerződéseket tartalmazó táblázatokat keresse meg. Odaléptünk hát a számítógéphez. Játszótársam először természetesen a honlap címét írta be: www.radio.hu .

A nyitóoldalra lépve földerült az arca, mert megtalálta a honlapon szereplő kereső mezőt, és abba beírta, hogy szerződések, majd nyomott egy entert.

(Az alábbi honlap-képek nem a beszélgetés helyszínén készültek, de ugyanazokat a lépéseket tartalmazzák.)

Én magamban kuncogtam, mert tudtam, mi lesz az eredmény:

- A Magyar Rádió új honlapjának kereső funkciója bizony erre sem jó - vigasztaltam partneremet. - Menjünk hát vissza a kezdőlapra!

Házigazdám egyre tanácstalanabbul lépegetett egyik menüpontról a másikra, míg végül megszántam őt, és elárultam a megfejtést: a "Rólunk" rovat "MR céginfó" menüjének A Magyar Rádió Részvénytársaság Alapító Okirata  linkjére kattintva, legalul rejtőzködik szemérmetesen néhány táblázat.

Házigazdám mentegetőzött, hogy ő nem túl gyakorlott internetező, de ismét megnyugtattam, hogy még nagyon dörzsölt internetezők sem gondolnák, hogy egy egészen másról szóló oldal legalján sunyít ez a rész.

- E rendhagyó előjáték után a Társaság a Közszolgálati Rádióért civil szerveződés nevében szeretettel köszöntöm Bihary Zsigmond urat, az Állami Számvevőszék Államháztartás Központi Szintjét Ellenőrző Igazgatóság főigazgatóját.

- Én is köszöntöm Önöket szeretettel.

- Amiről beszélgetni szeretnék Önnel, annak nagyon sok köze van az iménti játékhoz. Hiszen az Állami Számvevőszék végzett egy vizsgálatot az előző év őszén, amelyben a közmédiumok, az ORTT és a nemzeti hírügynökség (MTI), továbbá ezen intézmények szervezeteinek a tevékenységét vizsgálta, és a jelentésben nagyon erőteljesen szerepel a nyilvánosság hiánya. Namost itt az Üvegzseb törvénynek megfelelően nyilvánosságra vannak hozva dolgok. Én meg úgy érzem, hogy nincsenek, csak formálisan. Ha még meg is nyitottuk volna ezeket a szerződéseket, akkor kiderült volna, hogy úgy vannak nyilvánosságra hozva, hogy mondjuk szerepel bennük egy tavaly őszi 160 milliós CIB Bank Zrt.-s szerződés, amiről csak annyi derül ki, hogy célhitel. Úgy gondolom, ebből semmit nem lehet megtudni. Megnéztem a Közalapítvány kuratóriumának honlapján, és nem találtam meg azt a határozatot, amely a hitelfelvételt engedélyezné. 100 millió forint fölött ugyanis kuratóriumi elnökségi határozat szükséges. Lehet, hogy ott van, de én nem találtam. Az a kérdés tehát, hogy ha a nyilvánosság ilyen fontos, akkor az ÁSZ mit szeretne? Mert valahogy úgy szerepel a jelentésben, hogy minden olyan adatot és szerződést nyilvánosságra  kellene hozni, amelyik a működéssel és a gazdálkodással kapcsolatos. Viszont a "minden adat" nagyon tág fogalom.

- Először is, ez a kérdéskör, amit Ön feszeget, az ellenőrzésünknek egy fontos része volt, de azért az egész ellenőrzésünknek nem ez volt az alapvető célja. Mi a média világát megalakulásunk óta, tehát 1990. január 1-je óta rendszeresen ellenőrizzük. Ez a rendszeresség azt jelenti, hogy bizonyos időszakonként - három-négy évenként szinte biztosan - a média valamelyik szeletét górcső alá vettük. Ez az őszi ellenőrzésünk viszont egy rendszerellenőrzés volt, tehát mi az egész médiát, hozzátéve a nemzeti hírügynökséget, kívántuk értékelni, és valamilyen impulzust adni az Országgyűlésnek, a kormánynak, a közvéleménynek, hogy hogyan lehet megítélni ma Magyarországon a médiának és a nemzeti hírügynökségnek a tevékenységét, a működését. Mennyiben van ez összhangban azokkal a célokkal és törekvésekkel, amelyeket a jogszabályok megfogalmaznak, illetve adott esetben a szabályozási háttérrel kapcsolatosan milyen gondokat, problémákat látunk.

Ebbe a kérdéskörbe természetesen becsatlakozik, és fontos része az, hogy ha közszolgálatiságról van szó, ha közpénzeket költenek el zömében, akkor hogyan költik el ezeket. Márpedig azt költenek el, hiszen megállapítottuk, hogy 10 év alatt 550 milliárd forintot fordítottak ezekre a területekre, s ebből 404 milliárd forint volt az, ami közvetlen vagy közvetett állami támogatásnak minősíthető. Éves átlagban 40 milliárd forint nem kis pénz. Ezeknek a pénzeknek az elköltéséről az Üvegzseb törvénynek megfelelően teljes átláthatóságot kell biztosítani. A szerződéseket föl kell tenni a honlapra, és ez általános követelmény, amely nemcsak a Magyar Rádióra, nemcsak a Magyar Televízióra, hanem minden olyan szervezetre vonatkozik, amelyik közpénzeket használ föl.

- Az Üvegzseb törvény csak az ötmillió forintnál nagyobb költekezésekről beszél. Azért már többször tapasztalhatták, hogy lehet egy összeget ügyesen bontani úgy, hogy egyik részösszeg sem éri el az ötmilliót, de sok ilyen kicsi nagyon sok tud lenni.

- Természetesen ügyeskedni mindig lehet, de azért a mai világban az ötmillió forint nem minősíthető magas értékhatárnak. Egy magánember számára, különösen egy kisnyugdíjas számára ez óriási összeg, de egy akkora intézmény, "üzem" számára, mint a Magyar Rádió, az ötmillió nem magas értékküszöb. Hogy adott esetben hol, mennyire ügyeskednek abban az értelemben, hogy megbontják a beszerzési értékeket, az már jogszabálysértés. Külön kell választani a jogkövető magatartást és a jogszabályt sértő magatartást.

- Az adatok között nemcsak pénzügyi adatoknak kellene szerepelniük, hiszen számos olyan határozatot olvastam, amelyikből nem derült ki, hogy a határozat mire vonatkozik. A nyilvánossághoz tartozna az is, hogy egy döntés teljességét láthassuk - mellékletekkel együtt?

- A döntés-előkészítés folyamata nem tartozik abba a körbe, amit nyilvánosságra kell hozni. Ami a döntés után történik, azt viszont igen. Azért gondolja meg, hogy annak milyen kockázatai lehetnek, ha az előkészítés során alternatívákban gondolkodnak, s az alternatívák között lehet olyan is, ami nem is racionális.

- Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy amit megszavaznak, annak a tartalmát kellene kibontani, érthetően közölni.

- Igen, amit megszavaznak, annak a döntésnek a tartalma már beletartozik az én értelmezésem szerint. Azért fogalmazok így, hogy az én értelmezésem szerint, hiszen itt jellemzően keretszabályozásról van szó, és az adott szervezetnek, intézménynek van bizonyos mozgástere ezen belül.

- Azt mondta, hogy keretszabályozásról van szó, és annak idején - bevallom, részt vettem a médiatörvényt előkészítő egyik szakbizottságban - úgy véltük, hogy ha a szintén kerettörvényként meghatározott médiatörvény működni fog, az érdekes dolog lesz.

Amit Önök vizsgáltak, az számomra a követhetőség, az ellenőrizhetőség, a felelősségre vonhatóság kérdése, és ezen belül például külön passzusokat szentel a vizsgálat annak, hogy a közintézmények vezetőit hogyan lehet elszámoltatni, felelősségre vonatni. Az szerepel a jelentésben, hogy erre nincsen kidolgozott eljárás. Ezt a problémát korábbi számvevőszéki vizsgálat dokumentumaiban is olvastam. Vajon 1996 óta miért nem történt semmi?

- Említette, hogy Ön az egyik szakmai bizottság tagjaként részt vett a médiatörvény előkészítésében. Megkockáztatom, hogy ez a törvény alapvetően nem szakmai, hanem alapvetően politikai alapon született. Nekem az a véleményem, hogy olyan kérdésekben, ahol évente átlagosan 40 milliárd forint költődik el, ott szigorúan szakmai alapon kellene a szabályozásnak fölépülnie, és ennek megfelelően működni. Tehát abban, ami kialakult a média világában, abban - meggyőződésem szerint minden eddigi jelentésünk és a legutóbbi is mutatja - nagyon jelentős szerepe van a jelenleg is hatályos szabályozásnak. Ez nagyon sok szempontból tisztázatlan helyzetet teremt. Arról nem is beszélve, hogy a szabályozás uniós elveket is sért. Gondolok például az egész támogatási szisztémára.

- Például, hogy átvállalja a költségvetés a készülék-üzembentartási díjat?

- Tehát hogy nem feladat és szolgáltatás alapján kapja a költségvetési támogatást a médium, hanem általános működésre, Ennek szerintem teljesen egyenes következménye az, hogy az induló vagyont teljes egészében fölélték tíz év alatt, hiszen az induló vagyonhoz képest ma valamivel kevesebb a vagyon, miközben az induló vagyont meghaladó mértékű tőkejuttatásban részesültek a médiumok tíz év alatt.

- Ami a feladatokat illeti, van egy meglepő megállapítása ennek a jelentésnek, amikor a létszámcsökkentést értékeli: nem lehet megállapítani, hogy a létszámcsökkentés hatékony volt-e vagy sem, hiszen nincsenek meghatározva a feladatok. Erről nekem az jutott eszembe, hogy amikor tavaly kirúgták a telefonközpontosok egy részét a Rádióból, és attól kezdve este, éjszaka és hajnalban nem hívható a Rádió központja telefonon, akkor nem valószínű, hogy egy kívülálló meg tudta volna mondani, hogy a Magyar Rádiónak mint intézménynek - tehát nem mint műsorszolgáltatónak - az egyik hagyományos feladata vagy funkciója, hogy ha valaki felhívja a Magyar Rádiót, akkor ember szóljon hozzá éjjel-nappal, és nem automata. És még számos olyan szolgáltatása van a Magyar Rádiónak, a Magyar Televíziónak, a Duna tévének, talán még az MTI-nek is, ami nem mérhető műsorpercekben. Hanem valamifajta társadalmiasítás, közösségfejlesztés, társadalmi közérzet javítás, művészeti alkotóműhely, közösségi találkahely, társadalmi és közösségi szolgáltatás. Vajon meg lehet-e ezeket a feladatokat határozni akkor, amikor ez a jelentés is csupán a műsorokról szól - természetesen a műsor a legfontosabb -, de emellett van számos olyan rejtett feladat, amelyek nélkül mégsem mondhatjuk azt, hogy közszolgálati egy rádió vagy televízió?

- Meggyőződésem szerint szakmai alapon ezeket a feladatokat is meg lehet határozni. Megfordítanám a kérdést, hiszen minden erőforrás kérdése. Ha valaki elkötelezett híve a rádiózásnak, és azt mondják neki, hogy szabad a gazda, álmodd meg, hogy milyen közszolgálati rádiózást szeretnél Magyarországon, akkor elég valószínűnek tartom, hogy pénzügyi oldalról nézve a realitásokat, egy finanszírozhatatlan elképzelés jönne ki.

- Biztosan így lenne, de akkor onnan lehetne visszavenni, és tudnánk, hogy miből veszünk vissza.

- Pontosan így van. Én tehát azt mondom, hogy parlamenti kérdés a közpénzügyi szabályozásnak a kérdése, és hogy minden összefüggést figyelembe véve, a magyar parlamentnek felelősen el kell döntenie, hogy Magyarország milyen erőforrásokat tud, akar médiacélokra fordítani.

- De akkor ezt őszintén meg kell mondani.

- Ezt őszintén meg kell mondani, és ha ezt őszintén megmondják, akkor jöhet a következő világos feladat: ehhez igazodóan kell egy valódi közszolgálati, valódi értékeket hordozó médiumot fölépíteni, és ehhez kapcsolódóan a nemzeti hírügynökséget is.

- A feladatok közé tartozik - és ezzel Önök is foglalkoztak - az archívumoknak a kérdése, hiszen rengeteg érték fölhalmozódott az összes közszolgálati médiumban. Viszont a közszolgálati médiumok internetes megnyilvánulásaival nem foglalkoztak, holott archiválásra és a nyilvánosság szempontjából az egyik legcélszerűbb eszköz az internet. Ezért minden esetben, amikor megtehetem, tiltakozom az ellen, hogy e célszerűséggel szemben a Magyar Rádió honlapjáról lekerült mindaz, ami az elmúlt tíz évben keletkezett. Ráadásul, ha az archívumot komolyan gondoljuk, akkor az nem azt jelenti, hogy a műsort átmásoljuk az egyik hordozóról a másikra, hanem azt is, hogy tárgyszavazzuk, feldolgozzuk, és így tovább; különben csak holt tőke az egész. Ez viszont rengeteg pénzt és nagyon sok szakembert igényel.  Önök is azt állítják, hogy az archívumok gondozásának nincs valamilyen rendszere.

- Kétségtelenül nemzeti érték, nemzeti kincs az archívum. Ha szabad úgy fogalmaznom, ebben az őszi ellenőrzésünkben sokadszor szembesültünk ezzel a területtel, és az eddigi tapasztalataink alapján döntött úgy az Állami Számvevőszék elnöke, hogy ebben az évben egy önálló ellenőrzés keretében átvilágítjuk ezt a területet. Ezért most nem kívánok erről többet mondani.

- Az Ön által meghatározott - vagy inkább kért - "műsoridőnk" lejárt. Köszönöm, hogy találkozhattunk.

- Viszontlátásra, jó munkát kívánok.

Cs. Kádár Péter 


Az Állami Számvevőszék javaslatainak megfelelően a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöksége intézkedési tervet alkotott. Nem lehet nem észrevenni, hogy minden határidő csupán néhány hónapnyira van tőlünk, de van egy pont, amelyre bőségesen hagyott időt az elnökség.

      Az MRKA kuratóriuma dolgozza ki az MR zrt. mindenkori elnöke megválasztásának, a megválasztott elnök pályázatában foglaltak végrehajtásának értékelési és ellenőrzési módszertanát, eljárási rendjét, szempontrendszerét, valamint a számonkérés rendjét!

Felelős: MRKA elnök

Határidő: 2009. december 31.

Társaság a Közszolgálati Rádióért