Társaság a Közszolgálati Rádióért

Nyílt levél a digitális rádiózásra történő átállás néhány problémájáról

 

Címzettek:

A Magyar Rádió zrt. elnöke

A Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriuma

A Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöke

A Pénzügyminiszter

A Magyar Rádió szakszervezetei és Üzemi Tanácsa

Tisztelt Címzettek!

A rendelkezésünkre álló információk alapján az alábbi kérdésekkel fordulunk Önökhöz és a nyilvánossághoz.

      1. Mi a szakmai oka annak, hogy a digitális műsorszórásról szóló pályázat a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót a pályázók köréből kizárja, ugyanakkor a Magyar Rádiót nem? 

      2. Mivel a Magyar Rádió az elmúlt öt évben nem létesített és nem üzemeltetett rádió-távközlési hálózatot, a pályázati felhívás szerint csak alvállalkozó bevonásával pályázhat. Az alvállalkozó bevonása mennyivel növeli a multiplexet igénybe vevő más rádiós műsorszolgáltatók sugárzási díját? Miért nem az alvállalkozó pályázik közvetlenül? Miért nem az alvállalkozó kockáztat?

      3. Van-e összefüggés azon tény, hogy a Magyar Rádió több vezetője korábban távközlési cégeknél dolgozott, illetve a jelen helyzet között, miszerint a Magyar Rádió pályázni kíván a digitális műsorszórási lehetőségre, és - az elnöki pályázatban meghirdetett, szigorú létszámgazdálkodás ellenére - e cégeknél gyakorlatot szerzett szakembereket vesz föl?

      4. Noha a digitális műsorszóró pályázatnak még a beadási határideje sem járt le, a Magyar Rádió közbeszerzési pályázatot hirdetett 3,2 milliárd forint hitel felvételére az alábbi célból: "A Magyar Rádió folyamatos likviditásának biztosítása a digitális műsorszóró hálózat kiépítésének finanszírozása kapcsán." Mi alapján viselkedik úgy a Magyar Rádió, mintha már meg is nyerte volna a pályázatot?

      5. A hitelfelvétel fedezete a Magyar Rádió stúdióépülete.  Mi a pénzügyi garancia arra, hogy a Magyar Rádió vissza tudja fizetni a hitelt, miközben még egyéb, igen nagy összegű, 2008. végéig lejáró hiteltartozása is van?

      6. Mi a személyi, vezetői garancia arra, hogy a Magyar Rádió vissza fogja fizetni a hitelt, különös tekintettel arra, hogy a Magyar Televízió akkor vette föl ingatlanfedezetű hiteleinek egy részét - és tudomásunk szerint a mai napig nem fizette vissza vagy csak vagyonvesztés árán fizette vissza -, amikor a Magyar Rádió jelenlegi elnöke volt a Magyar Televízió hitelfelvételeiben aktívan közreműködő alelnöke?

      7. A hitelfelvétel következtében a Magyar Rádió stúdióépülete sorsát illetően nem áll-e fönn az a veszély, hogy a Magyar Rádió a legértékesebb vagyontárgyát, a stúdióit veszítheti el? Mekkora a kockázata annak, hogy vagyonvesztés következtében a Magyar Rádió a - jelenleg saját tulajdonú - stúdióépületet az új tulajdonostól kényszerül visszabérelni, miként ez a Magyar Televízió esetében is történt? Kérdésünkkel kapcsolatosan utalunk az Állami Számvevőszék tavalyi, 0743 számú jelentésének a vagyonvesztésről szóló megállapításaira is.

      8. Mi történik akkor, ha a Magyar Rádió mégsem nyeri meg a digitális rádió műsorszóró pályázatot? Mi lesz a hitel sorsa?

Kérjük, hogy a Magyar Rádió zrt. vezetői, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma, a Pénzügyminiszter és a Nemzeti Hírközlési Hatóság vizsgálja meg kérdéseinket, és szíveskedjék választ adni ezekre!

Kérdéseinket a Magyar Rádió jövőjéért való aggódás és a minden részletet illető tisztánlátás miatt fogalmaztuk meg. Ugyanis tartunk attól, hogy olyan lépések következnek, melyek egyik legfontosabb nemzeti intézményünk további elértéktelenítéséhez és a költségvetési terhek növeléséhez vezetnek.

Amennyiben aggályaink megalapozottnak tűnnek, kérjük a Kuratóriumot, hogy ne szavazza meg a hitelfelvételt, illetve a pénzügyminisztert, hogy a Magyar Rádió ingatlanára a jelzálog-bejegyzést ne engedélyezze!

Egyben kérjük a Magyar Rádió szakszervezeteit és Üzemi Tanácsát, kérjenek részletes tájékoztatást a Magyar Rádió vezetőitől!

Kérjük, hogy válaszukat a takrad@vipmail.hu címre szíveskedjenek küldeni!

 

Budapest, 2008. április 11.

Tisztelettel:

Társaság a Közszolgálati Rádióért civil szerveződés

http://takrad.hu vagy www.takrad.hu

 

Felhasznált források: 

A digitális műsorszóró pályázat kiírása

Összefoglaló a digitális átállást megalapozó televíziós és rádiós műsorszóró pályázatok tárgyában érkezett észrevételekről

Közbeszerzési értesítő XIV. évfolyam  41. szám , 14 509. oldal

Állami Számvevőszék 0743 sz. jelentés, 2007. december


HÁTTÉR

Kohn bemegy a húsboltba, és imígyen szól a henteshez:
- Disznóhús van?
Erre megdördül az ég.  Kohn felnéz az égre:
- Miért, kérdezni csak szabad?

Magyarázat

Eredetileg úgy terveztük, hogy a honlapon egyelőre csak a nyílt levelünket jelentetjük meg, de oly sok kérdést kaptunk rádiós kollégáinktól, hogy szükségesnek láttunk legalább némi összefoglalót közzétenni azokból az ismeretekből, amelyeket jogi, banki és műszaki szakemberektől, továbbá különböző, az interneten található olvasmányainkból, valamint a Magyar Rádió által korábban tartott és nyereséges hangmester tanfolyam anyagából  gyűjtöttünk össze. Hozzátesszük, hogy elvárható lett volna, hogy egy ilyen horderejű pályázat esetén a Magyar Rádió vezetői - Such György elnök, Mészáros László gazdasági alelnök, a közbeszerzési pályázatért felelős Biborka Judit gazdasági igazgató és Sütő László műszaki igazgató részletesen tájékoztassa a Magyar Rádió érdekképviseleti szervezeteit, a dolgozókat és a közvéleményt. Valószínű, hogy mi is sokkal inkább képben lennénk.

Mielőtt áttekintést adnánk tehát a digitális rádiózásról és a pályázatokkal kapcsolatban szerzett információinkról, hadd köszönjük meg legfőbb segítőnknek, a Nemzeti Hírközlési Hatóság szóvivőjének, Márton György Úrnak lelkiismeretes munkáját. Tőle kaptunk pl. választ arra is, amire mi is a legkíváncsibbak voltunk, és amit legtöbben kérdeztek tőlünk is; idézzük:

"Mennyi, erre a célra fordítható  likviditási alap létét kell  igazolnia a pályázónak a pályázat benyújtásakor?

A rádió távközlő hálózat építésére szánt pénzügyi források meglétét nem szükséges igazolni. A kiírás célja, hogy a hálózat megépüljön és a szolgáltatás üzemeljen. Ezért nem a pénzeszköz "nem meglétét", hanem az előírt, vagy az előírtnál kedvezőbb, vállalt kiépítési ütemtől való eltérést szankcionálja a pályázati kiírás.

A pályázónak a pályázati díj és a várható, vagy becsült frekvenciadíj befizetését kell bankgarancia nyújtásával biztosítania."

Ez tehát azt jelenti, hogy a Magyar Rádiónak ahhoz, hogy a digitális műsorszóró pályázaton részt vehessen, nem kell hitelt fölvennie. Mivel a Magyar Rádiónak a CIB Bank által vezetett számláján vélhetően van annyi pénz, hogy néhány százaléknyi jutalék ellenében bankgaranciát kapjon, emiatt sem kell eladósítania magát. Más kérdés, hogy ha nem lenne annyi pénz a számlán, a banki gyakorlatban 20-40% kamatot számolnak a bankgaranciáért.  

 

A távközlés és a műsorszolgáltatás kapcsolata

Valahogy úgy van ez, hogy az emberiség majdnem mindig korábban talál föl valami technikai eszközt, mint mielőtt tudná, hogy az mi mindenre használható.  Jó példa erre a koton, ami nemcsak fogamzásgátló, hanem az AIDS elleni védekezés eszköze is, nem beszélve arról, milyen kiváló szigetelő anyag a rádióamatőr adóberendezésekben.

A gépi kommunikáció esetében mindig sokkal hamarabb jött létre az eszköz, mint annak tömegkommunikációs és főként művészi alkalmazása. A mozgófilm feltalálását követően kb. 30 év múlva készült el a Megöntözött öntöző, a fonográfot irodai diktafonnak szánták, a telefon vagy már 40 éve létezett, amikor megszületett a Telefonhírmondó, és a vezeték nélküli távíró (a rádió) megszületése után kb. 30 évvel kezdődött meg a rendszeres rádió-műsorszórás.

Ezek a példák azt mutatják, hogy az új dolgok bevezetése mindig technikai oldalról indul, és nem a tartalom oldaláról. Különösen így van ez a vezeték nélküli távközlés esetében. Először volt Budapesten rádióadó, és csak aztán énekelt a bútorszállító postamester. A dolog teljesen nyilvánvaló: ameddig nincs eszköz, addig hiába is lenne tartalom, nincs mihez illeszteni a tartalmat.

Ez azt is jelenti, hogy a kezdeti befektetések mindig a távközlési oldalt terhelik. Ha a távközlési szervezet nem akar önállóan pályádzani, nem akar pénzt kockáztatni, akkor kérdés, hogy a műsorszolgáltató miért vállalja át a kockázatot? Különösen akkor izgalmas kérdés ez, ha a műsorszolgáltató hazai állami cég, a távközlési szolgáltató pedig ilyen-olyan arányban külföldi tulajdonban levő magáncég is lehet?

Lehet erre az a válasz, hogy annyira égető a műsorszolgáltatónak a tartalmak legkorszerűbb módon történő továbbítása, hogy ezért vállalja a kockázatot.

Csakhogy. Esetünkben a digitális rádió-műsorszórás vételéhez olyan vevőkészülék kell, amelyik csak annyira hasonlít a Pacsirta rádióhoz, mint a fonográfhenger a CD-hez. Mármostan ki az a hülye, aki a semminek sugároz? Ki az az állat, aki távközlési szolgáltatást bérel a műsorszórótól olyan sugárzásra, amit nem tud hallgatni senki? Megjegyezzük, hogy külföldön legalább 500 vevőkészülék típus kapható már, a csúcskészüléktől a mobiltelefonba erőszakolt változatig mindenféle.  

Induljunk ki abból, hogy a kb. 60 millió lakosú (15 millió család)  Egyesült Királyságban eddig kevesebb, mint 7 millió digitális rádiót adtak el, ami azt jelenti, hogy még 50% sincs az ellátottság.

De nézzünk néhány hazai adatot!

A családok felének lett tévékészüléke 1975-ben.  (Az adás 1957-ben indult.)
A családok felének lett színes tévékészüléke 1992-ben.  (Az adás 1968-ban indult.)
A családok felének lett urh-sávos rádiója 1997(!)-ben.  (Az adás 1961-ban indult.)
Az internetes rádiózás és tévézés alig, a mobiltelefonos internetes rádiózás egyáltalán nem mutatható ki (Az adás 1996-ban indult.)

A jelenleg hatályos, a digitális átállásról szóló törvény azt mondja ki, hogy a hagyományos rádiózást akkor szabad megszüntetni, ha a vevőkészülék-ellátottság (ára 10.000-500.000 Ft) eléri a 75%-ot. Vagyis hacsak nem osztogatják ingyér a kütyüt, belátható időn belül nem szűnik meg az URH-sávos hagyományos rádiózás.

Ez azt is jelenti, hogy aki ma Magyarországon a digitális rádió-műsorszórásba a fennálló rendelkezések szerint fektet be, és nincs más bevételi forrása, az megáshatja a maga sírját. Ezen azt értjük, hogy nem egyértelmű, hogy az állam milyen támogatással kíván beszállni a vevőkészülék árának támogatásába akkor, amikor éppen a szociális támogatások csökkentéséről szól a programja.

 

Mit is tud - és mit nem - a digitális rádió?

Amikor technológiai váltás van, akkor annak négy oka lehetséges:

-          Az új technológia jobb minőséget nyújt.

-          Az új technológia többletszolgáltatást nyújt.

-          Az új technológia gazdaságos

-          Telített a piac, el kell venni az emberektől azt, ami jó volt nekik, és rákényszeríteni őket arra, hogy vegyék meg az újat.

Mielőtt sorra venném az egyes pontokat, megmagyarázzuk, mi is az a multiplex.

A hagyományos rádió-műsorszórás úgy működik, hogy ahány programot sugározni akarunk, annyi adókészülékre van szükség. A digitális rádiózásnak viszont az a lényege, hogy egy program-csomagot (12-16 műsort) egyetlen adóhálózat sugároz ki, és a vevőkészülékkel választjuk ki, hogy melyik műsort akarjuk a programcsomagból hallgatni. Csakúgy, ahogy a DVD-n mi választjuk ki a nyelvet és a feliratot. A multiplex műsorszórás tehát olyan, mint a többtermes mozi, ezt is - nem véletlenül - multiplexnek nevezik. Tulajdonképpen multiplexnek tekinthető a kábeltévé szolgáltatás is, hiszen a szolgáltató (UPC, TVnetwork, stb.) egy madzagon sok műsort ad. Méghozzá ún. ERŐS multiplexnek. Nem azért erős, mert erős jelet ad a drótra, hanem mert - néhány kötelező programtól eltekintve - (pl. M1, M2, Duna tv, Kossuth, Petőfi, Bartók Rádió) - ő határozza meg, milyen programokat tesz be. (Meg a népharag, lásd Mezzo tv.) Az európai digitális szabályozásban kétfajta multiplex van. A gyenge multiplex esetén a műsorszóró csak szolgáltató, az, hogy milyen műsorok terjesztését szolgáltatja, attól függ, hogy a hatóság (afféle ORTT) mit enged meg neki. Ennek az az előnye, hogy nem alakulhat ki monopólium a távközlési szolgáltató és a műsorszolgáltató összefonódásával. Egyébként ez a gyakoribb. A magyar ötpártok az erős  multiplexet fogadták el annak ellenére, hogy számos szakmai érv szólt ellene. Még egyszer tehát:  a  programcsomagot kisugárzó adót nevezzük multiplexnek, az adók hálózatát pedig multiplex hálózatnak. Egy-egy multiplex hálózaton belül ugyanaz a műsor ugyanazon a csatornán fogható. Tehát nem kell állandóan tekergetni az állomáskeresőt, ha azzal akarjuk kínozni magunkat, hogy az egész országban a Petőfit akarjuk fogni.

-          A digitális rádió semmivel nem nyújt  jobb minőséget, mint a hagyományos URH-sávú rádiózás. Körülbelül azt a minőséget nyújtja, mint egy közepes (nem gagyi) mp3-AAC játszó. De beállítható az adás úgy is, hogy még ennél is rosszabb legyen. Ez történt az Egyesült Királyságban is, ahol lerontották a BBC komolyzenei adásának a minőségét, hogy egy kereskedelmi rádió is helyet kaphasson a digitális multiplexen.

-          A digitális rádió egyik többletszolgáltatása, hogy egy-egy multiplexbe sokkal több országos program fér bele, mint a hagyományos URH-rádiózás esetén. Ez a programszám az adás minőségétől függ. Ez a legfontosabb többletszolgáltatás. Ezenkívül a hangzó rádióműsor mellett szöveget, állóképet és esetleg a jutubhoz hasonló minőségű mozgóképet is lehet sugározni.

-          Annak következtében, hogy egy multiplex egy adóberendezést jelent, a sugárzás költségei az URH-sávos analóg sugárzáshoz képest 1/10-1/20 mértékűre csökkennek. A vétel meg drágább.

-          Az internetes rádiózás lassú terjedésével bizonyítható, hogy a népeknek nem nagyon van szükségük újabb rádióműsorokra. A CD sem az előnyei miatt terjedt el, hanem mert a nagy gyártók (a Sony és a Philips) felvásárolták a hanglemez-ipart, és megszüntették a vinyl-lemez gyártását. Ráadásul a digitális rádiónak már most komoly kihívás - a viszonylag lassú elterjedés ellenére - az internetes rádió.

Hogy a kép még komplikáltabb legyen:  az eredeti digitális rádiószabvány, a DAB nevű, kb. 20 éves.  Ezt az eljárást vezették be a fejlett európai országokban. Azóta új szabvány született DAB+ néven. Ez lesz nálunk is. A szolgáltatásai jobbak, mint a DAB-é, a vevőkészülék meg drágább.

 

A digitális műsorszóró pályázatról

A pályázat célja, hogy az első kb. tucatnyi országos rádió, tehát az első rádió-multiplex még az idén elindulhasson az egyik tévécsatorna helyén  A pályázati felhívás a Nemzeti Hírközlési Hatóság honlapján, http://www.nhh.hu/index.php?id=hir&cid=4170&mid=1906&lang=hu helyen olvasható, Maga a pályázati anyag azonban nem ingyenes, potom nettó egymillió forintba kerül, és 300 oldal. Ezt a pályázatot tehát nem volt módunk teljes egészében elolvasni, de a lényeget sikerült kihámoznunk belőle. A pályázati díj 50 millió forint. Azért ilyen magas, mert aki a pályázatot megnyeri, 12 évig üzemeltetheti a multiplexet, és szedheti be érte a zsét a műsorszolgáltatóktól.

A legfontosabb kérdés az, hogy ha bárki is megnyeri a pályázatot - a Magyar Rádió és az Antenna Hungária biztos indulónak látszik -, a beruházás mennyi idő alatt térül meg, magyarán:  lesz-e elég bérlő a szabad csatornákra? Egyelőre nem látszik túl nagy tolongás.

Becsléseink szerint az Antenna Hungáriának kevesebb pénzt kell költenie a hálózat kiépítésére egyrészt azért, mert a jelenleg az  analóg műsorokat sugárzó adótorony-hálózata - és általában is, az infrastruktúra - már lényegében készen van, ráadásul az évekkel ezelőtt lezajlott egyeztetések azokra a telephelyekre vonatkoznak, ahová az Antenna Hungária képzelte el. Nincs tudomásunk arról, hogy az Antenna Hungária jelzálog alapú hitelfelvételre készülne. Az Antenna Hungária előnye az is, hogy a cég a digitális tévépályázaton is indulhat, és ha azt is megnyeri, akkor a rádió csak amolyan pántlika a (100%-ban francia színű) kalapon.  

A Magyar Rádió alvállalkozóinak tőke-összetételét nem ismerjük, hiszen nem tudjuk, kik helyett akar hitelt fölvenni a Magyar Rádió? A Magyar Rádió ugyanis csak úgy pályázhat, ha olyan alvállalkozó(ka)t von be, aki(k) az elmúlt öt évben rádió távközlő hálózatot létesítettek és üzemeltettek. Ilyen pl. információink szerint mindhárom mobilszolgáltató (illetve ezek anyacégei), a Pantel, de akár a Magyar Honvédség is.

Az, hogy több pályázó van, önmagában nem rossz, hiszen ha a műsorszolgáltatók által fizetendő sugárzási díjat sikerül leverni, az akkor is jó, ha nem a Magyar Rádió nyer. De mi van, ha nyer? Azt gondoljuk, hogy ma igencsak kockázatos dolog jelzálog-hitelre alapozni egy ekkora "üzletet", főként, ha - ismételjük - a hitelt a magán-alvállalkozó(k) helyett veszi föl egy állami intézmény. De kockázatos dolog a bankok részéről is ekkora hitelt nyújtani, amikor világszerte pang az ingatlanpiac. Banki szakértőink szerint, tisztán pénzintézeti logikával gondolkodva, egyáltalán nem biztos, hogy kap hitelt a Magyar Rádió.  Akkor pedig hiába nyeri meg a pályázatot, csupán kidobott 2-300 millió forintot az ablakon. A fő kérdés azonban - nem győzzük ismételni - az, hogy ha kap hitelt, akkor a kamatokkal együtt legalább 4 milliárd forintot mikor és miből fizeti vissza? Meddig rendelkezik a bank a stúdióépülettel?

A pályázati eljárás egyébként lényegében úgy néz ki, hogy miután a pályázók beadták a pályázatot, a Nemzeti Hírközlési Hatóság értékeli azokat, és egy parlamenti bizottság számára ajánlást tesz, hogy ki legyen a győztes. Ez a parlamenti bizottság pótolja az ORTT-t (nehogy esetleg a szakma dönthessen, jaj, hogy nézne az ki), azzal a különbséggel, hogy a bizottság tagjainak nem egyenlő értékű a szavazata, hanem attól függ, hogy mekkora az őt delegáló párt számaránya a parlamentben. A jelenlegi  állapot szerint  -  némi túlzással - tehát az MSZP és a FIDESZ pacsizza le a végeredményt.  Ha a bizottság nem tud dönteni, akkor a pályázat eredménytelen (ilyenkor kissé kusza a helyzet), ha képes a döntésre, akkor a Nemzeti Hírközlési Hatóság a győztessel köteles megkötni a szerződést.


Ennyit tudunk tehát mi, vagy legalábbis ennyi az, ami publikus belőle, hiszen amit csak sejtünk, azt - eddigi hagyományainkhoz híven - csak akkor mernénk közzétenni, ha legalább egy apró bizonyítékunk lenne. Így hát továbbra is csak elsősorban kérdezünk, s ha bárki többet tud nálunk, vagy jobban, pontosabban tudja, mint mi, kérjük, ossza meg a tudását velünk.

Társaság a Közszolgálati Rádióért