Társaság a Közszolgálati Rádióért
 

Hiányok és következmények

Műsorok, műsorkészítők, megcélzott - elveszített hallgatók

Gondolatok a Petőfi Rádióról

 

Temetni jöttem, nem dicsérni. És csak semmi nosztalgia, drága barátaim. Higgadt okfejtés. Lehetőleg tőmondatok. Nincsenek vérző szívek, sem alantas indulatok. Nem tisztem helyretolni a kizökkent időt. De azért szelíden megkérdezem: mi néki(k) Hekuba?

Amikor a jelenlegi vezetés nyilvánvalóvá tette, hogy minden külön értesítés helyett, elnöki utasításra, a 18-39 éveseket kívánja kiszolgálni a Petőfi hullámhosszain, még a beavatottak is tartottak attól, hogy a szűk keresztmetszet majd szemet szúr azoknak, akik pontosan tudják: efféle szakaszolás csak a vevőképes kereslet meghatározására szolgál. A célzott reklám-befogadókra alapoz. Ekként csak és kizárólag kereskedelmi médiumoknál használatos.

Ám mégsem kérdezett rá senki azok közül, akiknek felelősségük lett volna! Egy frissen kinevezett főnök ugyan megpróbált okos molnárlányt játszani, hogy jöjjön is, meg nem is; szűkítsen, meg nem is, hátha megmaradhatna közszolgálatinak és műsorkészítőnek a Petőfi. És maradhatnának benne rádiósok. Tévedett. Belebukott. Az utód példás gyorsasággal végrehajtotta az előírtakat: 18-39, és "naggyon zene". Punktum.

Kis múltidézés: Such elnök pozícionál. Kivetítővel, grafikonokkal. Mondja: 18-39. Kérdem: és a 18 alattiak? Válasz: "Kerényi kolléga ambicionálja, hogy nekik is szóljon műsor a Kossuthon..." Tény: Kerényi kolléga tovább élteti, bár kezdési idejét megváltoztatva, a Vendég a háznál c. műsort. Ismerte - nagy szó! Értékelte - érthető. Csak gyerekeknek és tizenéveseknek szóló műsorként hivatkozni rá badarság! Vagy: kibúvó keresés. Hiszen gyerekekről szól ugyan, ám felnőtteknek.

Részlet a KMSZ-ből, azaz a Magyar Rádióra érvényes Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzatból:

"VIII. Gyermekekre és fiatalkorúakra vonatkozó szabályok

1. Gyermekeknek és fiatalkorúaknak szóló műsorszolgáltatás

1.1. Az MR Rt. a Gyermekek Jogairól Szóló Egyezmény szellemében műsorszolgáltatásával hozzájárul a gyermekek és fiatalkorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez, szociális, kulturális és erkölcsi jólétének előmozdításához.

1.2. Széleskörű választékot nyújt a gyermekeknek és fiatalkorúaknak szóló, az életkori és fejlődési sajátosságoknak, a kulturális és szociális sokféleségnek megfelelő tartalmú és terjedelmű tájékoztató, szolgáltató, sport és művészeti műsorszámokból.

1.3. Tudományos felvilágosító és szolgáltató műsorszámaival segíti a szülők, a pedagógusok illetve a gyermekek nevelésével foglalkozó más szakemberek munkáját.

1.4. A gyermekeknek és fiatalkorúaknak szóló műsorszámokban különös gondot kell fordítani az anyanyelv használatára, a nyelvi követelményekre.

1.5 A műsorismertetésekben és a sajtó számára kiadott műsorelőzetesekben figyelemfelkeltő ajánlással, jelzéssel látja el a gyermekeknek és fiatalkorúaknak szóló műsorszámokat."

Jól láthatóan a Vendég a háznál című műsor vitathatatlanul kielégíti az 1.3. cikkelyben megfogalmazott elvárásokat, ám az összes többi követelmény nem, vagy csak igen hiányosan teljesül ma a teljes Magyar Rádióban. Korábban a Petőfin helyet kaphattak a tizenéveseknek szóló kulturális, ismeretterjesztő, életviteli tanácsadó, portré és vitaműsorok, a legutóbbi időkben Kölyökrádió összefoglaló néven. Ez egyben az önálló szerkesztőséget is jelentette, igazi szakmai műhelymunkával, utódneveléssel, társadalmi kapcsolatokkal. Igaz, az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkentették műsoraikat, illetve rombolták presztízsüket.

Ám az új vezetés nem hogy korrigálná az elődök által elkövetett hibát, már csak az idézett törvényi kötelezettségre való tekintettel is, de elérte, hogy mára a 18 év alattiak gyakorlatilag megszólítatlanul maradtak. Az pedig, hogy a Bartókról még nem tűnt el teljesen a fiataloknak szánt zenei ismeretterjesztés, nem ellensúlyozza ama cinizmust, hogy ide kerültek át a Petőfiről a mesejátékok is! (Lásd: a Bartók hallgatottsága, a mérési hibahatáron.)    

Közbevetés: Such György elnöki aspiráns pályázata, már amennyit megismerhettünk belőle, gyarlóságai ellenére is esélyt látszott teremteni valódi változásokra, értelmes korrekcióra. Such György üggyel-bajjal megválasztatott elnök regnálása második hetétől egyértelművé vált, hogy intézkedései még saját pályázatának is sorra-rendre ellentmondanak. Újra felmerülhet hát az őt elnöki pozícióba segítők felelőssége!

Hogy miért éppen az alulról kihagyott korosztállyal kezdtem? Tán mert folyamatosan firtatják-firtatjuk a 40 fölöttiek veszteségeit - jelzem, jogosan, és rájuk majd én is visszatérek -, miközben bírálók és/vagy lelkendezők úgy tesznek, mintha valóban a fiatalok rádióját állítaná elő napjainkban az MR2 - PETŐFI címet viselő csatorna.

Újabb múltidézés: Such elnök pozícionál, kivetít stb. Célcsoport: 18-39. Célcsoport egyedeinek profilja: "múltja nincs, a jelenben él, és van elképzelése a jövőről." Ha nem pontosan idézem, elnézését kérem, de hát ez az anyag sem állt akkor, és azóta sem rendelkezésünkre, kénytelen vagyok a memóriámra hagyatkozni. Egyébként a pozicionálásra invitáló levél olvastán megkérdeztem Szayly József alkalmazott alelnököt, megkaphatnánk-e előtte írásban a vezetők által összeállított anyagot, hogy elmélyedvén benne majd érdemben diskurálhassunk róla; erre ő üzleti titkot emlegetve közölte, azt nem lehet, majd ott, a helyszínen. Ott, a helyszínen aztán kinyilatkoztatás zajlott, érdemi vitára sor nem került. Ezért vagyok kénytelen itt megjegyezni, hogy meglehetősen cinikusnak gondolom a 18-39 évesek ilyetén beállítását! Ez ugyanis szerintem árulkodó jele annak, mennyire felszínes, árukapcsolásos mindaz, ami a közszolgálati tartalmakról a Magyar Rádió jelenlegi vezetőinek fejében és lelkében lakozik. Egy 18 éves ifjú ember nem múlt nélküli, nem lehet az! Hiszen ismernie, tudnia kell - túl a saját élethelyzetein - családjának, hazájának, sőt, a tágabb környezetünknek meghatározó történéseit, ha csak nem talajtalanná, magányossá, kiszolgáltatottá kívánjuk tenni!

És akkor lássuk a veszteségeket, a 39 évüket meghaladókét!

Akik az elmúlt években kitartottak a Magyar Rádió mellett, egészen pontosan a Petőfi rádió mellett. Ugyanis a "nemzeti főadó" - istenem, de jó lenne tudni, kinek a szájából hangzott el először ez bornírt jelzős szerkezet, - tehát a Kossuth Rádió átpolitizáltsága, arányvesztései okán inkább eltávolította, mint sem odavonzotta a hallgatókat. Bornírtnak pedig azért tartom az említett kiemelést, mert az én megítélésem szerint a Magyar Rádió nevében hordozza a "nemzeti" tartalmat, bárhány csatornája volt-lett.

Csak tartalmakat sorolok, nem minősítem sem az egykori műsorokat, sem a műsorkészítőket. Megítélésük ugyanis szubjektív; ízlés, iskolázottság szerint eltérő lehet. Ám voltak: kulturális magazinok, itthoni és európai kitekintéssel. Szórakoztató műsorok, prózaiak és zeneiek. Tudományos ismeretterjesztő magazinok és előadások. Portrék és dokumentumműsorok. Készültek élő egyenes adások, a hallgatók bevonásával. Készültek elmélyült, a témát gondosan körbejáró, zenét - riportot - dokumentumelemeket arányosan elegyítő összeállítások. Voltak hátrányos helyzetűeket, etnikai kisebbségeket megszólító, életvitelükben őket segítő műsorok. Helyet kaphatott a nemi identitásukat másságként megélők műsora. Voltak ünnepre hangoló adásnapok. Voltak szolidaritási akciók. Eredményesek, figyelemfölkeltők. És igen: magazin a nyugdíjasoknak, társkereső a magányosoknak, magukra maradottaknak.

Közbevetés, ezúttal részlet egy hallgatói levélből a sok közül: "Mi, nem közemberek hajlamosak vagyunk arra, hogy az ismert emberekhez kössük életünk egy-egy nagy pillanatát, és ha módunkban áll, ezt az ismert ember nyakába zúdítsuk. De azt hiszem, hogy ez is egyfajta elismerése a munkájuknak, hogy van értelme, mert hatnak a mi életünkre. Én csak egy ilyet tudok hirtelen mondani. 2003 év vége felé jártunk, amikor nagyon összevesztem, vagy hát végül is szakítottam barátnőmmel. Zorán volt a közös kedvenc. Forgolódtam kínlódva éjszaka ágyamban, és bekapcsoltam a rádiót. Vendég Zorán. Szebbnél szebb gondolatok, dalok... meg is nyugtattak amennyire meg lehet. Hol beleszundítottam, hol éberen hallgattam, sok rész a fejemben cseng azóta is, bár ez a felfokozott lelki állapotnak is köszönhető. De adott egy olyan erőt vagy hitet, vagy valami ilyesmit, amitől másnap felhívtam a hölgyet, és ma is vele élek. Ilyen mesék történnek úgy, hogy önök, akik szólnak hozzánk akár honnan, néha  meg is hallunk belőle valamit, mert éppen az ott nagyon a mienk. Lehet ez egy jó könyv vagy csak egy rádióműsor."

Belátom, érzelmesnek tűnhet a kitérő! Csak hát rádiózni többek között azért volt szolgálat, mert kicsi és nagy emóciókat is lehetett kiváltani, megmutatni! Összehoztak a műsorok egymástól nagyon távoli vagy annak gondolt embereket, kiderülhettek közös gondjaik, és hangot adhattak a közös örömöknek is. Racionális érvek csaphattak össze irracionális félelmekkel, előítéletek foszlottak szét egy ember sorsának bemutatása után vagy a felszíni jelenségek mélyebb elemzése során. Része lehetett a hallgató az Egésznek, ha jó időben kapcsolta be a készüléket.

Idézet a Heti Válasz 2007. július 5-i számából. Aki kérdez: Stumpf András, aki válaszol: Such György.

"Végtére is, mi az ön rádióképe? Azaz ön szerint mi egy modern közszolgálati adó feladata?
- Fenntartani és erősíteni a demokratikus jogállam legitimációját, a nemzeti identitást és kultúrát, a társadalmi kohéziót. Olyan információkat terjeszteni széles körben, amelyekre mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy képes legyen állampolgársága gyakorlására és az államhatalom kontrolljára. Másrészt a közrádió kulturális teret állít a magyar nyelvű közösség számára, és a kulturális élményközösség palettáját nem piaci szempontok alapján bővíti. A piac számára értéktelen társadalmi csoportoknak pedig biztosítja a társadalmi tagságot azáltal, hogy életvilágukat hitelesen reprezentálja. Természetesen, ahol az előbbiekben "magyar"-t mondtam, az érvényes a nemzeti kisebbségekre is."

Igyekszem ellenállni a kísértésnek, hogy nyelvi, stilisztikai elemzésnek vessem alá a Magyar Rádió első emberének mondatait. Ám jó volna, ha azok, akik felelősek azért, hogy épp ő lett a kiválasztott, elgondolkodnának ezen a szövegen. Ez ugyanis ma az elnök által érvényesnek nyilvánított definíciója a közszolgálatnak. Élmények helyett "élményközösség", kultúraközvetítés helyett "térállítás", élet helyett "életvilág". Kossuth, Petőfi, Bartók helyett mr 1,2,3...

Egymásnak ellentmondó kijelentések halmaza jellemzi az idáig volt nyilatkozatokat hallgatottságról, hallgatóvesztésről. Kénytelen vagyok műsorkészítői tapasztalataimra hivatkozni. Ezek alapján állítom, sokkal árnyaltabb a befogadók viszonya a Petőfi Rádió hajdani műsoraihoz, mint ahogy az a statisztikákból mutatkozik. Sok idősebb hallgató jelzett vissza olyan tartalmaknál, amelyek csöppet sem korosztályos indíttatásúak voltak, akár prózában, akár zenében. Nem elutasítással, hanem derűs kíváncsisággal reagáltak, örömmel nyugtázva nyitottságukat. És fordítva: huszonévesek kapcsolódtak olyan műsorokhoz, amelyektől mint ballaszttól "szabadította" meg az mr2 a kívánatos korosztályt!

Ebben igazán az a sajnálatos, hogy miközben az előző kurzus idején a Petőfi Rádió több-kevesebb sikerrel ellensúlyozta a végzetesen jobbra igazodó politikai adásokat, tartalmi és formai elemekkel, oldottabb hangvétellel képes volt normális közszolgálati rádió érzetét kelteni, most egyetlen tollvonással kitöröltetett mindaz a tudás, tapasztalat, szellemi háttér, ami átmenthető lett volna a Magyar Rádió számára. Hasonló folyamat ez, mint amikor egyetlen jegyzetíró szakmai-közszolgálati felelősségre vonása helyett Such György minden jegyzetet leminősített 80 évre visszamenően, és száműzött a Rádióból. Értelmetlen, megalapozatlan, arrogáns.   

Budapest, 2007. szeptember 25.                                 

Társaság a Közszolgálati Rádióért